Is that my, anyway?

Háj!

Nos, ahogy egy kedves batátom mondta: "méghogy ilyen korban nem lehet változni!"

Röviden ez az, ami jellemez motanában...

Olyan helyeken fordulok meg, olyan társaságban, amire és akikre eddig nem is gondoltam...

De megnyugtatok mindenkit, hogy nem kell aggódni, azért a magamhoz való eszem még megvan :)

Mivel nagyon-nagyon régen nem írtam már, ezért most egy kis összefoglaló abból, hogy mi történt velem az elmúlt...huh...2 hónapban.

Először is elkezdődtek a dolgos hétköznapok...Jött a suli a sok hülyeségével, a szerdai bulik, ahol nagyon jól sikerül mindig érezni magam :D Na persze nem viszem túlzásba...általában... :D Legutóbb például egyik barátunknak csináltunk meglepi szülinapi bulit. Bár kitudódott, hogy szervezzük, de sikerült átverni szegényt XD Az üres mulatóba bejött és azt hitte mind ott fogjuk várni XD Hát nem, "csak" a kedvenc számát játszottuk le neki, amire tombolt kicsit aztán hátsó traktusba vezették át, ahol a "tömeg" megbújt addig csendben. Ezután gitárosan "Ez a nap más, mint a többi..." c. Halász Judit számot énekeltünk neki :D Azt az arcot XD Nehéz lesz elfelejteni :D Ha azt mondom nagyon meglepődött akkor még semmit nem mondtam vele XD

Aztán volt egy olyan szervett bohóckodás, amit Gólyatábor After Partynak neveztek el... Itt aztán volt minden ami a GT-ben is volt, meg sok olyan is, ami sajnos kimaradt, pl.: forraltbor :D De voltak vetélkedők, vacsifőzés (ami ebédnek indult), sokatbeszélgetés, miegymás.

És itt kezdődött sok minden :) Először beszélgettem Vele többet annál, hogy szia mizújs? És tetszett...és még többet szerettem volna vele beszélni. Nem csak azért h halljam a hangját, de azért is, mert jó volt Vele lenni :) Sokat beszéltünk ezután is úgy élőben, mint vitruálisan, és egyre jobban megtetszett :D Szerelmes lettem. És ez nem egyoldalú :D Már Ő a barátnőm, és nagyon jól érzem magam Vele!!!

Az év kezdete óta járok lövészetre, ezt közületek sokan tudják. Most már megkaptam a sportlövész igazolványomat is XD Lényegében leigazolt sportoló lettem :D LOL ... Az elején még örültünk a barátaimmal, hogy sikerült néhányat a fekete részbe biggyeztenünk, most már azon problémázunk, hogy azon kívülre megy :D Viszont egy nagy álmunk van még: Szombathelyen van ennek az egyesületnek egy másik lőtere is, ott szeretnénk néhány nagyobb kaliberű pisztolyt és/vagy revolvert kipróbálni...

November első hetében megrendezésre került egy újabb Hunters of Terra csapattalálkozó... Mostani témánk a Halloween volt, azaz mindenki valami eszement jelmezt öltött magára... Ezúttal Lanti barátunknál rendeztük meg a találkozót, aki volt kedves és felajánlotta nekünk a családi házukat, mint főhadiszállást :D Megint volt sok-sok virtuális öldöklés, sőt most játszottunk egy kicsit a Call of Duty széria egyik gyöngyszemével, a CoD Modern Warefare-rel multiban. Jep, nem véletlen a jó híre :D Most nem csak orrbavághattuk a másikat (as in HALO), hanem a nem túl jó érzést keltő lekéselést is gyakorolhattuk :D Lanti fal mögül föl, Tomi a kését az állába állítja :D JEE :D (bocsi mégegyszer XD)

Aztán a legutóbbi dolog ami történt: Gólya Bál 2010 (nov. 19.) :D Jee. Megint rengetegen gyűltünk össze, sok-sok gólyánk, és persze a pásztorok, újak-régiek, ismerősök. Az egyik legjobb hely arra, hogy a régi barátokkal találkozzunk. Először Péterfy Bori és a Love Band adta a talpalá-valót, aztán a Juice zenekar hozta a szokásos formáját és egy nagyon jó kis partyt csapott a népes közönségnek. Sikerült jelentős mennyiségűt táncolni, és többször is jól kipilledni. Ezután jött Szandi :( Nah azt azért már nem vártuk meg, hogy belelendüljön a kisasszony... Egyszer elégvolt fősulis éveim alatt. Ewyvel jól kifáradtunk, de azért szombatra sikerült kipihizni magunkat :) Kinga: köszi a képért, nagyon tetszik :) Petinek köszönd meg a nevemben légyszi...

Ezek után nem szeretnék negatív hangvételű zenét betenni a végére, de ez most megy épp a fejemben, hát halljátok ti is :D

Üdv Néktek!

Szeptember elején

Sziasztok!

Nagy-nagy kihagyás után jelentkezem ismét! Rengeteg minden történt az elmúlt...huhh...több mint fél hónapban.
Először is kezdjük a Gólyatáborral! :D
Röviden: nagyon jó volt! Hosszabban:
A 4-es csapat kitett magáért az egész héten, küzdöttünk hősiesen, és nem maradt el méltó jutalmunk sem! :D az 5 csapatból 2. helyezést értünk el. Lehetett volna jobb is, de nem ecsetelném, hogy miért nem lett jobb. Legyen elég annyi, hogy nem rajtunk múlott, és a győzelem is biztosnak látszott! Köszönjük szépen HÖK! ;)
Az 5 nap alatt míg az elsőseinket terelgettük végig az egyetem és a környék viszontagságai közepette, nagyon jó kis csapattá álltunk össze azt hiszem.

Mint azt a képen is láthatjátok nagyon sokan voltunk idén először! Közel 80 "újonc" került be a csapatba, és a felsőbbévesekkel együtt verdestük a 100at :D

Sok új barátság köttetett, amely remélhetőleg nem csak erre az időszakra tart :)

Közvetlenül GT után abban az örömben volt részem, hogy néhány napon keresztül barátokat fogadhattam otthon. Hammer és Dred, valamint barátnőik (kinek-kinek egy-egy :D) társaságában volt szerencsém eltölteni egy csodálatos és napsütéses hétvégét. Körbejártuk Sopront, és környékét, voltunk bornapokon, és a folyamatos hülyéskedés felhőtlen jókedvet varázsolt számunkra :) Még egyszer köszönöm Nektek, mindnyájatoknak! Nagyon jól éreztem magam, kár hogy ilyen messze lakunk egymástól :( Pontosabban, hogy én ilyen messze vagyok XD

Azután elérkeztünk a mostani héthez, mely szintén hozott izgalmakat és sok-sok jókedvet.

Ugyanis ez volt az első tanulós hét, amikor már a tanárok is aktivizálták magukat (sajnos) és a töméntelen mennyiségű okosságot próbálták átadni nekünk...Több - inkább kevesebb - sikerrel :D De nem csak ez volt a legjobb a hétben ;) A fősuli hivatalos ivóhelye, izé...klubja úgy döntött, hogy ez a hét végig a bulizásról fog szólni...Akciókkal, jobbnál jobb előadókkal kecsegtették a jónépet :D Ennek megfelelően sikerült nagyon jól érezni magam a keddi naptól a péntekiig bezárólag. Szerdán volt igazi nagy felhajtás, mert egy kis biliárd után barátokkal szórakozás az sosem rossz :D Életem első Tesco-túrájában vettem részt és nem átallottunk még a Praktiker, a Lidl és a Metro parkolóba is ellátogatni...a rend őreinek vigyázó tekintetétől kísérve...

Igen, többször is összetalálkoztunk velük. Tudjátok van valami törvény vagy hogyishívják, ami tiltja a köztéri italozást. Ki találta ezt ki??? :D Ezután a suli közeli műemlékhez mentünk fel (persze továbbra is kísérettel...), ahol folytattuk olyan 5 óráig az ökörködést, végezetül a kollégiumi folyosót szálltuk meg, immár igencsak el- és lefáradt állapotban. Az ágy aznap nem találkozott velem, és reggel folytatódott az oktatás, így kissé gyűrötten, de meg nem törten zajlott a csütörtöki nap.

Pénteken barátokkal (most már teljesen éberen) töltöttem a napot, majd egy hazaúttal zártam ezt a feledhetetlen 3 hetet!

Mindenkinek köszönöm a nagyszerű pillanatokat, illetve hogy idáig bírta az olvasást!

Béke legyen veletek, és sokasodjatok! Üdv néktek!

Tessék mondani, ez itt egy blog, vagy mi?

Nos a fenti kérdésre a válasz: de! :)

Nem sok minden történt mostanában velem, csak rápihentem az előttem álló megpróbáltatásokra (értsd: a sulira)

Így aztán az aktív gépezés és olvasás töltötte ki az időmet, és semmi érdekes nem volt. Azon kívül, hogy ahányszor el akarok menni valahova házon kívülre, el kezd esni az eső XD

Jah! Meg vettem egy szép Ibanez gitárt magamnak :) Kezdek tanulgatni rajta, de tanár nélkül egyelőre nagyon nehezen megy...

Ígérem a következő bejegyzés SOKKALTA érdekesebb lesz!

Kisses and hugs to everyone!

Végre egy kis nyár

Sziasztok!

Tudom, megint régen nem írtam, de szerencsére nem is értem rá!
A sok-sok munka után végre kiszabadultam kicsit a könyvtárból, és a szobámból ;)
Ami azt illeti elég mozgalmasra sikerült az utóbbi két hét.
Július 29-én hajnalban feltüccsentem a Pécs felé száguldó IC-re és meg sem álltam a végállomásig. A cél: a szokásos nyári csapattalálkozó :D.
Itt Miklós barátom várt reám, akivel bevásárlással, és a Tescoban vételezett jelentős mennyiségű mindenféle hús feldolgozásával foglalkoztunk, majd mire leszállt az est megérkezett Dred (polgári nevén Bálint) és Kartal (azaz Attila), valamint Ryok3n (Tamás) egy kis beszélgetős-iddogálós éjre a komolyabb teendők előtt :) Másnap meghódítottuk magunknak a helyet, ahol a következő fél hetet töltöttük, de előtte a TÉMA-ESTRE készítettünk a népnek néhány halálfejes matricát. Az eredmény az lett, hogy sikerült hosszadalmas munkával és alkoholos-filcezéssel a matrica rossz oldalára pingálnunk :D De nem volt gond, mert mi nagyon leleményes srácok vagyunk, így egy kis ragasztó vagy gombostű segítségével sikerült végül ruhánkra aggatni eme kiegészítőket.

Ezután a szálláson összeraktuk a gépeinket, és a LAN hálózatunk tesztelését egy kis HALO-zással meg is oldottuk :) Közben megérkezett Warquis (János/hú de furcsa a polgári neveket használni :D ) és őt is bepakoltuk a szállásra :D A nagy izgalmakat egy kis tollasozással oldottuk, ahol "használható" cipő híján mezítláb szaladgáltam. Ezután Mikihez visszatértünk, majd finom vacsora, egy kis bor és ouzo társaságában pihentünk egy nagyot. Meg persze megtartottuk a témaestet: ennyi kalóz mostanában nem járkált Pécsen az biztos :D

Sajnos mire kipihegtük magunkat leszakadt az ég, és úgy esett, mintha az idő az elmúlt 2 nyár összes elmaradt esőjét most szeretné pótolni. Ennek megfelelően a Mecsekből ömlött lefelé a jóféle sáros lé, és a cipőm úgy, ahogy volt szivaccsá változott, és ezt a tulajdonságát csak hétfőre vetkőzte le. Így a továbbiakban a szandálomra támaszkodtam a bárhova menés során :) Éjjel úgy 3-ig még játszottunk a gépeken mindenféléket, majd nyugovóra tértünk, hogy másnap (aznap) 9kor keljünk.
Szombaton elvileg kosarazni indultunk volna, de az előző napi eső nem nagyon akart csillapodni, és szegény Mikit 5-1 arányban leszavazva inkább irtottuk egymást virtuálisan :D Később, mikor már az ülőgumóink megkapták amit megérdemeltek kicsit Activity-ztünk geek módon XD Próbáltál már kitalálni asztal-érintőképernyőt mutogatással? :D Ezután Miki elment előkészíteni a vacsorát (a főétkezést :) ) mi pedig szabadprogramot tartottunk. Este felbattyogtunk Mikiék házához, és tálalásra került az 5 (!) fogásos vacsi (értsd: lakoma). Ezt egy kis ouzoval és borral, valamint PPC-vel öblítettük. Hazafelé végre elállt az eső, és másnap kisütött a nap is.
Vasárnap aránylag késői kelés után (fél 10) aránylag laza volt a program. Játszottunk, míg ki nem folyt a szemünk, majd egy kartonrobot-építési versenyt rendeztünk. A két 3 fős csapat művét a képen láthatjátok:

Ezzel el is voltunk nagyon sokáig (legalább beletoltunk 3 órát a dologba), majd tovább csökkentettük szemeink élettartalmát képernyőinknek hála. Közben kiderült, hogy van projektor a szekrényben egy atomnagy vetítővászonnal megtámogatva, így estére filmezést iktattunk be magunknak pizzaevés közepette :)
Hétfő reggel sajnos irány haza. Az 5:16kor induló vonatot sikerült elalvás nélkül elérnem, így 9:31re Szombathelyre értem, ahonnan 11:30kor indultam tovább hazafelé. Szüleim aznap kezdték a szabadságukat, és augusztus első hetére Fertő-tavi nyaralás volt betervezve, így hát "jöttem, láttam, továbbmentem"-et játszottam, és kb. másfél héten keresztül most már hálózsákban aludtam.
A Fertőn sok mozgásra van lehetőség, amiből nagyon kevés sikerült csak, mivel elég rossz idő volt. A 6 napból, amit ott töltöttünk 3 volt napos, és abból is egyet Ruszton az osztrákiához tartozó régen magyar faluba látogattunk el. Hajón. Kb. 3000 forintért át- és visszavittek minket Fertőrákos és Ruszt között, Ilmicet érintve. Ruszt egyébként Ausztria legkisebb lakott településeként van számot tartva, így az ott töltött 2-2,5 óra alatt nagyjából be is jártuk széltében-hosszában, és keresztben :D Nagyon szép kis városka, kár hogy nem sok magyar szöveg volt kint, és németül (pláne burgeszül!) meg nem nagyon tudok... Miután visszaértünk (én jól leégtem) el is kezdett esni, így úszni nem tudtunk aznap. Sokat kártyáztunk, ez nálunk amolyan hagyomány már. Minden este letekertünk legalább 10 kör römit :)
A héten nagyon nem történt más, kicsit kajakoztunk, aztán mire elértünk a szemközti nádas részhez (nincs messzebb mint kb. 10 percnyi nyugodt, de folyamatos evezésnyire) úgy feltámadt a szél, hogy alig bírtuk visszatornászni magunkat a házhoz. Bár szerencsére nem borultunk, de sokkal vizesebbek lettünk, mintha úszni indulunk :D
Vasárnapra már személy szerint meguntam a történetet (meg mint említettem a hálózsákot is) így hazajöttem pihenni, meg a munkanaplómat elkészíteni, mivel lassan végzem a gyakorlatommal (konkrétan a héten), és az igazgatónő szereti ha minél előbb megvan.

Akinek tetszettek a képek, meg a sok hülyeség, az megtalálhatja néhány előző csapattalink képeit a honlapunkon: Hunters of Terra a képek menüben.

Búcsúzásképp egy kis zene, amit mostanában elég sokat hallgatok:

Egy kis frissítő a nagy nyári melegbe'

Like a gift from the heavens

It was easy to tell

It was love from above that could save me from hell

She had fire in her soul

It was easy to see

How the devil himself could be pulled out of me

There were drums in the air as she started to dance

Every soul in the room keeping time with their hands and we sang

A-yo-a-yo-a-yo-a

And the voices rang like the angles sang, singing

A-yo-a-yo-a-yo-a

And we danced on into the night [2x]

Like a piece to the puzzle that falls into place

You could tell how we felt from the look on our faces

We was spinning in circles with the moon in our eyes

No room left to move in between you and I

We forgot where we were and we lost track of time

And we sang to the wind as we danced through the night

A-yo-a-yo-a-yo-a

And the voices rang like the angels sang, singing

A-yo-a-yo-a-yo-a

And we danced on into the night [2x]

Like a gift from the heavens

It was easy to tell

It was love from above that could save me from hell

She had fire in her soul

It was easy to see

How the devil himself could be pulled out of me

There were drums in the air as she started to dance

Every soul in the room keeping time with their hands and we sang

A-yo-a-yo-a-yo-a

And the voices rang like the angels sang, singing

A-yo-a-yo-a-yo-a [3x]

And we danced on into the night

Ui.: Megint belázasodtam...Ennek nem lesz jó vége.

Én. (és annak minden értelmezése...)

Sziasztok!

Nem is tudom teljesen hogyan fogjak bele a dologba, úgyhogy azt hiszem in medias res lesz:

Volt már olyan veletek, hogy a fizikai kimerültség utat nyitott a tudatotok legmélyebb zugaiba? Nos velem nagyon régóta nem történt ilyen, egészen mostanáig:

Történt velem ma (fontos dátum lesz meglátjátok: 2010. július 14-én), hogy gyakorlat HELYETT ma kulimunkát és emelgetést kaptam. Konkrétan a régi (40+ éves) könyvespolcokat kellett le az emeletről, le még egy lépcsőn és gondnoki szobában elhelyezni. Ekkor a munkatársak csodálkozására (és öntömjénezés nélkül: ) elhoztam egyedül többet is, míg ők egyel szórakoztak :)

Szóval jól kipilledtem, nem is tudtam a programozásra figyelni. Szerencsére az igazgatónő volt olyan jó, és elengedett mindenkit munkaidő vége előtt. Haza érve édesapámat otthon találtam, és mondta, hogy a Fertőre fog menni de én nem mehetek most vele, így hát eldob az uszodába előtte. Tespedt testemnek az elején kín volt végig vánszorogni a hosszokon, de csakazértis (mondtam magamban) megcsinálok még néhányat. Ma már másodszor rendesen elfáradtam, és még nem jutottam haza... Hammer barátom és Kinga is tudja, hogy nem épp közel lakunk az uszodához, így kb 1 óra gyaloglás után (ma már harmadszor kinyúlva) hazaestem. Most apám nem volt otthon, de édesanyám fogadott és nézte, ahogy végre letüccsenek a jó hideg járólapra :D

Mondtam neki, hogy ha most nem alszom elájulok (bár ilyen még soha nem történt velem), így bevackoltam magam a szobámba, és ahogy a mondás is tartja: minden alvásnak egy telefoncsörgés vet véget :) Egymás után kettő is. Ezután próbáltam visszaaludni, de sajgó tagjaim, zúzódásaim, karcolásaim nem hagytak.

Ekkor jött, a már az elején taglalt "Isteni szikra". Tisztábban láttam magam előtt Engem, az énemet, mindent, mint ezelőtt bármikor. Most már tudtam, és nem csak sántikált bennem a gondolat, hogy változás kell nekem. Kinga, ne aggódj, semmi hülyeség ;) nem jutott eszembe. Sőt! Amikor rád gondoltam tudtam, hogy így nem folytatódhat tovább az életem. Eddig együtt jártuk az élet útját, de most már meg tudok lassan békélni azzal, hogy búcsúznunk kell.

A változásnak több szinten kell végbe mennie: fizikai, és több mentális szinten. Most már van célom, tudom hova tartok, de az utat, azt kell még megtalálnom.

Tudom, így ömlesztve elég nehéz olvasmány, de higyjétek el, hogy abban a félórában, míg ez a ... csoda tartott bennem, tisztán láttam mit kell tennem.

Szóval mindenkinek sok sikert a felfedezés öröméhez, ahhoz, hogy újra megismerhessétek azt a Mogyorósi Tamást, akit eddig ismertetek ugyan, de mostantól :D mostantól remélem...tudom! minden más lesz....

Ui.: Szeretlek.

Ui.2: Ne tessék háborodottnak nézni :P

Ui.3: És el kezdem írni a könyvemet...

Ha az életben...

Mert most jólesik:

Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a Halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelembe'

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világban
és édes lenne a halál!

Fönt és egyre feljebb....

Sziasztok!

Mostanában (a múlt héten) nem jutottam el odáig, hogy új bejegyzést csináljak, de akkor még nem is volt nagyon miről írnom.

Már van. Először is menjünk időrendben!

Sopron mindig is a borok hazája volt. Ennek megfelelően sok rendezvény, est van összekötve borkóstolással, borkiárusítással, valamint kifejezetten borhoz kötődő napokat is tartani szoktak. Minden évben akár többször is megrendezik a Bornapokat, illetve a Kékfrankosok éjszakáját. Ez történt múlt héten is, amikor Bornapokat tartottak. Több neves soproni, és Sopron környéki borász jött el, és árulta nemcsak kóstolásra, hanem palackos formában is megvételre nedűjüket.
Ilyenkor persze, hogy ne legyen teljesen kész a nép már 7 órakor, különböző árusok jönnek, akiknél finomabbnál finomabb ételeket lehet kapni: gyros, langaló, kürtős kalács, sült kolbász, stb. Volt minden mi szem-szájnak ingere. Sőt! Hogy ne unatkozzon a népsereg különböző zenekarok léptek fel.
Nagyon jó hangulat volt egész végig, míg ott voltam, csak sajnos vasárnap este jött a rendőrség, hogy felügyelje a távozást (másnap ugye munkanap...)
Persze, már akinek! Én személy szerint hétfőn szabadnapos voltam, mivel szombaton is dolgoztam. Így hát meglátogattam nagyanyámat, és sétáltam egyet a fülledt, meleg időben. Másnap azonban nekem is mennem kellett húzni az igát, és nem csalódtam, amikor egy teljesen felesleges, és monoton munkát kaptam... Egész nap lótottam-futottam végig az egész könyvtáron, és azt a munkát végeztem, amit a rendszergazdának kellene...ha lenne. De nincs, így hát rámaradt a szerencsétlen gyakorlatosra. De nem búsultam, mert hirtelen ötlettől vezérelve megvételre került egy VOLT jegy, ami szerda estére szólt...

Napközben sikerült úgy megcsinálnom a dolgaimat, hogy szépen elhussanhassak idő előtt a melóból, és a bulira való készülés keretében jól kialudtam magam, mivel:
1, sokáig tartottak a koncertek,
2, másnap (ma) ugyan úgy munka van....

Tehát, a hivatalos első napon (szerdán) volt az I. Magyar Rocklegendák Napja, meghívottak egy színpadon: Magna Cum Laude, Edda, Omega, Deák Bill Gyula, Tankcsapda :D. Mindegyiken azonban nem tudtam ott lenni, mert csak. Deák úr koncertjének végére értem oda, majd az Edda következett. Már ekkor óriási tömeg gyűlt össze a Soproni Nagyszínpad előtt. Egy nagyon jó koncert volt, amiben nem csak a régi, híres számokat adták elő, hanem jól kavarva össze az újakkal.

Ezután következett az Omega, ami számomra nem volt akkora élmény mint az Edda előtte, de nem volt probléma, mert találkoztam Hammer barátommal, akivel végignéztük, táncoltuk a Mistry Gang trió előadását. Hát ez óriási volt: nem sokára mennek turnézni NY-ba, ahol az itt hallott számokat adják elő. Azoknak, akik nem ismerik őket: jó kis rokis, kicsit Presley-s beütésű számaik vannak, amire vétek nem táncolni :D.

Ezután kicsit pihiztünk, aztán elváltak útjaink, én a Tankcsapda felé vettem az irányt.

Amennyiben azt hittem, hogy sok ember volt az Edda koncin, hát tévedtem. Nagyot. A tömeg, ami a TCS előadásra összecsődült...na az nem semmi volt. Lukács hozta a szokásos formáját, és gyökér volt :D, míg a banda többi része profin adta elő a dolgokat. Na jó, a szólóénekes is jó volt ám. :)

Sorrendben ezek a számok voltak:

Rock a nevem

Fiúk ölébe a lányok

Nincs fék, nincs félelem

Gyűrd össze a lepedőt

Nem ver át

Füst és lábdob

Szextárgy

Mindenki (vár valamit)

Új nap vár

Rio

Irgalom nélkül

Mindentől távol

Azt mondom állj!

Adjon az ég

Szappanoperák

Be vagyok rúgva

Nem kell semmi

Ráadás:

Üdvözöl a pokol

Ez az a ház

Menyország turist

Töltsd tele a tankot

Aztán elkövettem a távozást, tudva, hogy másnap (vagyis inkább aznap) nem leszek éppen jó bőrben.

Akinek nem elég a sok jó zene fenntebb, annak a végére még egy:

Resent news

Heló!

Mostanában nem nagyon írogattam, kb egy hete néztem egyáltalán az oldalra.

Nos, elég forgalmas egy hetem volt, csak kapkodtam a fejem, futottam, lótottam, és egyszercsak elértünk a hét utolsó napjához...

Egy könyvtárban sosincs olyan, hogy nincs sehogy :D azaz: mindig van munka, ha nem azon a részlegen ahol eddig dolgoztál, akkor máshol. Ennek megfelelően amikor elfogyott itt a dolog, mentem tovább.

Számteches feladat aránylag kevés van egy könyvtárban, de ne feledjük, hogy most már elég sok minden elektronikusan történik ott is, és nem mindig megy minden a legnagyobb rendben! :D

Ezért nekem is beesik egy-két feladat. Lassan beállhatok oda maintenance-man-nek. Ezt röviden rendszergazdának hívják, csak ő általában ilyenre nem ér rá, pedig elvileg ezért fizetik....

Pl.: monitorok vannak felhalmozva a raktárban. Feladat: válogasd szét a még működő, és a rossz darabokat! Köszi.

Gépet meg a nyuszi füléből húzzak elő igaz?! Nah jó, akkor lopizunk egyet onnan, ahol úgyse kell senkinek. Nem jó! Linux van rajta! Shit, na fussunk neki a lopizásnak még egyszer XD

Végül 5 óra kínlódással, pakolással és gépszereléssel csak sikerült összehozni azt a táblázatot, amit még be is kellett adnom a megoldásról...Jah, hogy még van 3 óra munkaidőd és 8 órája nem ettél-ittál semmit? Nem baj. Fiatal vagy. Majd megszokod...

A jövő...

Volt már a kedves olvasóimnak olyan érzésük, hogy csak mélységes alkoholizmussal tudták kikapcsolni az agyukat?

Mert az enyém folyton pörög, folyton olyan dolgokon csámcsog, amiket nem akarok tudni, nem akarok átgondolni, nem akarok emlékezni.

Tudom, akik ismernek, azoknak nem újdonság, hogy nagyon sokszor tartom csukva a szám, ahelyett, hogy kimondanám azt, ami abban a nagy buborékban van a nyakam fölött.

Nagyon sokszor csak elszalasztom a lehetőségeket, mert amikor beszélnem kéne, egyszerűen csak bámulok kifelé, és nem tudom, hogy mi a jobb: ha szólok, vagy ha nem, és inkább viaskodom magamban tovább....

Egyesek szerint nem egészséges ez, szerintem meg egyenesen bütetendő lenne :), mivel jóval többet árt vele az ember magának, mint azt gondolná. Erről eszembe jut egyik beszélgetésem egy barátommal, aki néhány okosságot osztott meg velem: "A gyenge kételkedik a döntés előtt, az erős csak utána. " Most nagyon gyengének érzem magam...

Na, de az élet soha nem csak feketéből áll, hanem ott a szép fény is, megannyi változatosságával, színével. Ilyenkor jobban szeretnék afelé fordulni. (Több-kevesebb sikerrel sikerül csak.)

Sajnos lehet hogy nem veszem észre, de mostanában kiderül, hogy elég sok barátom van. Vagy lagalább haverom.

Például felmerül az emberben a kérdés (legalábbis bennem nagyon is), hogy egy szakítás után mi a helyzet azokkal, akikkel jól érezted eddig magad, és akikkel eljártál ide-oda. Mindig is jól éreztem magam a mostani csapattal. Többekkel beszéltem mostanában, hiszen a híreket mostantól magamtól kell beszereznem, nincs senki, aki mindig képben lenne a mások dolgaival (ez nekem főleg azért nehéz, mivel az agyam az ilyen adatokat nagyon nehezen tárolja :S). Szóval az ő, hmmm..., megnyugtatásuk alapján várnak továbbra is szívesen, bár én nem tudtam teljesen biztos lenni ebben eddig.

Pécsi barátaim szintén együttérzésüket fejezték ki, amit szintén nagyra tartok... (Nem is tudjátok fiúk mennyire.)

Tudom annyira összefüggéstelenül "beszélek" mintha legalábbis megtébolyodtam volna. (Talán kicsit így is van, de...) ...Jelenleg mégis inkább csak az alkoholgőz az, ami éget.

Éget, és tovább emészti lelkemet.

Kifelé lehet, hogy erősnek mutatkozom, de belül, hh... na az egészen más tészta. Most így érzem magam: mintha egy kagylóról leszabták volna az egyik héj-oldalát. Egyszerre érzékeny részben, és mégis tudja adni azt a magabiztos keménységet, amit elvárnak tőle. Bár egy kagyló nem tudna egy ilyen sérülésből felgyógyulni, but I am confident in my rehabilitation.

Sajnálom, ha az olvasóim kedvét most kissé lelomboztam... (Igen kicsit depis vagyok most)

Ígérem a következő bejegyzésem jobb lesz.

Hogy ezen kicsit oldjak:

Ha valakit megsértenék, attól bocsánatot kérek, akaratomon kívül tettem.

Gyakorlat

Az elmúlt időszakban (értsd: most már 2 hete) munkatársa vagyok a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár dolgozóinak.

Hogy ez miért van így? Mert eldöntötték a szakunkon (Web-programozó, felsőfokú szakképzés), hogy 300 munkaórányi gyakorlatot kell teljesítenünk. Horribilis első, második, és harmadik ránézésre is. De sajnos meg kell csinálni. Csak azért mert különben nincs diploma...

Tök poén: mostanában kezd minden a helyére esni bennem, annak ellenére, hogy egy jelentős törés törés történt az életemben.

* Ahogy egyik barátom megfogalmazta: "az nagyon szar, ha egyik pillanatról a másikra kihúzzák az ember talpa alól a talajt". A legjobb megfogalmazás arra, amit jelenleg érzek. Amit eddig biztosnak hittél egyszercsak - - -> huss. Te meg: bumm.

Nah jó, hagyjuk. Tehetjük nagy zárójelbe is: { * }

Tehát a poén: ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) kezd körvonalazódni bennem egy terv: közeli jövőben befejezni a szakomat. Utána kimenni egy kis tapasztalat szerzésre külföldre.

Sejthetitek hogy néztek rám szüleim, mikor elmondtam nekik. Két célpontom van:

1, Anglia: nemsokára két rokonom is kint lesz, és ez (minden hátsó szándék nélkül) jó kezdet. Mellesleg mindig is szívem vágya volt kijutni oda. Mikor nem jobb, mint amikor üres a naptárad még nyárra?

2, Ausztria: közel van, a pupák osztrákok meg azt sem fogják tudni, honnan lehet annyi tudást összeszedni, mint amennyit a magyar oktatás belénk vert. Hátulütő: bár van egy alapfokú nyelvvizsgám németből, de nem használtam már vagy egy éve németet beszédre (:S) és nem is érzem úgy, hogy meg tudnék tanulni németül.

És végül van egy másik nagy vágyam: megtanulni gitározni. Egykor jó hallásom volt, hozzá hangom is, de ez még gyerekkoromban volt, és a mostani repedtfazék hangommal nem nagyon akarok senkit megbotránkoztatni...

Na persze mindez borulhat abban a pillanatban, ha kapok egy állásajánlatot, vagy magam keresek egy helyet, és felvesznek.

Na de hogy ne feleslegesen legyen a bejegyzés címe "Gyakorlat" térjek már a lényegre.

Most már második hete dolgozom a könyvtárban és bár nem túl nehéz, azért akad egy-két húzósabb. Főleg, amikor a "munkahelyi bürokrácia" lassan őrlő malmaival viaskodom, ala Don Quijote.

Történet: a kulturális élet igen pergős a kt-ban, és most egy Gospel énekes-csapat jön jövő héten. A könyvtár ilyenkor meghívókat küld a választott embereknek, illetve kihelyeznek plakátokat is. Ám ezeket meg is kell valakinek csinálnia! Találgassatok ki volt az!

De. Én. Megkaptam az anyagot, amiből dolgoznom kellett (khm: "hozott anyagból..."). Ezután jópáradik nekifutásra elégedett lett az egyik fél, de a másiknak nem tetszett (kt <-> gospel csop.) OK mondtam, mondják meg kinek mi a baja (tudom, tudom Nekem Baja város...), és megoldjuk. Nakérem az egyiknek az volt a baja, ami a másiknak tetszett és vice versa. Akkor mondtam azt, hogy na elég. Készítek egy teljesen újat, aztán onnantól azt csinálnak amit akarnak. Szerencsémre ez már bejött mindenkinek, így nyomtatásba került. (Az külön megérne egy bejegyzést, de inkább megkíméllek titeket tőle. Legyen elég annyi hogy baromi lassan ment.)

A végére legyen egy kis zenésítés:

Mogyiblog - The Begining

Az első bejegyzésem álljék itt.

Nem tudom pontosan mi volt a kiváltó ok, amiért úgy gondoltam, hogy blogolásba kezdek.
Persze mostanában már ott a Twitter, Facebook, ahol az ismerősöknek írhatunk magunkról, de valahogy az nem tudja nekem megadni azt az érzést, hogy azoknak írok, akiket érdekel, mi van velem.
Itt, remélem a sok-sok hozzászólásnak köszönhetően, meglesz ez az érzés.

Előre is köszönöm mindenkinek a postokat, és ajánlom magamat :D