Resent news

Heló!

Mostanában nem nagyon írogattam, kb egy hete néztem egyáltalán az oldalra.

Nos, elég forgalmas egy hetem volt, csak kapkodtam a fejem, futottam, lótottam, és egyszercsak elértünk a hét utolsó napjához...

Egy könyvtárban sosincs olyan, hogy nincs sehogy :D azaz: mindig van munka, ha nem azon a részlegen ahol eddig dolgoztál, akkor máshol. Ennek megfelelően amikor elfogyott itt a dolog, mentem tovább.

Számteches feladat aránylag kevés van egy könyvtárban, de ne feledjük, hogy most már elég sok minden elektronikusan történik ott is, és nem mindig megy minden a legnagyobb rendben! :D

Ezért nekem is beesik egy-két feladat. Lassan beállhatok oda maintenance-man-nek. Ezt röviden rendszergazdának hívják, csak ő általában ilyenre nem ér rá, pedig elvileg ezért fizetik....

Pl.: monitorok vannak felhalmozva a raktárban. Feladat: válogasd szét a még működő, és a rossz darabokat! Köszi.

Gépet meg a nyuszi füléből húzzak elő igaz?! Nah jó, akkor lopizunk egyet onnan, ahol úgyse kell senkinek. Nem jó! Linux van rajta! Shit, na fussunk neki a lopizásnak még egyszer XD

Végül 5 óra kínlódással, pakolással és gépszereléssel csak sikerült összehozni azt a táblázatot, amit még be is kellett adnom a megoldásról...Jah, hogy még van 3 óra munkaidőd és 8 órája nem ettél-ittál semmit? Nem baj. Fiatal vagy. Majd megszokod...

A jövő...

Volt már a kedves olvasóimnak olyan érzésük, hogy csak mélységes alkoholizmussal tudták kikapcsolni az agyukat?

Mert az enyém folyton pörög, folyton olyan dolgokon csámcsog, amiket nem akarok tudni, nem akarok átgondolni, nem akarok emlékezni.

Tudom, akik ismernek, azoknak nem újdonság, hogy nagyon sokszor tartom csukva a szám, ahelyett, hogy kimondanám azt, ami abban a nagy buborékban van a nyakam fölött.

Nagyon sokszor csak elszalasztom a lehetőségeket, mert amikor beszélnem kéne, egyszerűen csak bámulok kifelé, és nem tudom, hogy mi a jobb: ha szólok, vagy ha nem, és inkább viaskodom magamban tovább....

Egyesek szerint nem egészséges ez, szerintem meg egyenesen bütetendő lenne :), mivel jóval többet árt vele az ember magának, mint azt gondolná. Erről eszembe jut egyik beszélgetésem egy barátommal, aki néhány okosságot osztott meg velem: "A gyenge kételkedik a döntés előtt, az erős csak utána. " Most nagyon gyengének érzem magam...

Na, de az élet soha nem csak feketéből áll, hanem ott a szép fény is, megannyi változatosságával, színével. Ilyenkor jobban szeretnék afelé fordulni. (Több-kevesebb sikerrel sikerül csak.)

Sajnos lehet hogy nem veszem észre, de mostanában kiderül, hogy elég sok barátom van. Vagy lagalább haverom.

Például felmerül az emberben a kérdés (legalábbis bennem nagyon is), hogy egy szakítás után mi a helyzet azokkal, akikkel jól érezted eddig magad, és akikkel eljártál ide-oda. Mindig is jól éreztem magam a mostani csapattal. Többekkel beszéltem mostanában, hiszen a híreket mostantól magamtól kell beszereznem, nincs senki, aki mindig képben lenne a mások dolgaival (ez nekem főleg azért nehéz, mivel az agyam az ilyen adatokat nagyon nehezen tárolja :S). Szóval az ő, hmmm..., megnyugtatásuk alapján várnak továbbra is szívesen, bár én nem tudtam teljesen biztos lenni ebben eddig.

Pécsi barátaim szintén együttérzésüket fejezték ki, amit szintén nagyra tartok... (Nem is tudjátok fiúk mennyire.)

Tudom annyira összefüggéstelenül "beszélek" mintha legalábbis megtébolyodtam volna. (Talán kicsit így is van, de...) ...Jelenleg mégis inkább csak az alkoholgőz az, ami éget.

Éget, és tovább emészti lelkemet.

Kifelé lehet, hogy erősnek mutatkozom, de belül, hh... na az egészen más tészta. Most így érzem magam: mintha egy kagylóról leszabták volna az egyik héj-oldalát. Egyszerre érzékeny részben, és mégis tudja adni azt a magabiztos keménységet, amit elvárnak tőle. Bár egy kagyló nem tudna egy ilyen sérülésből felgyógyulni, but I am confident in my rehabilitation.

Sajnálom, ha az olvasóim kedvét most kissé lelomboztam... (Igen kicsit depis vagyok most)

Ígérem a következő bejegyzésem jobb lesz.

Hogy ezen kicsit oldjak:

Ha valakit megsértenék, attól bocsánatot kérek, akaratomon kívül tettem.

Gyakorlat

Az elmúlt időszakban (értsd: most már 2 hete) munkatársa vagyok a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár dolgozóinak.

Hogy ez miért van így? Mert eldöntötték a szakunkon (Web-programozó, felsőfokú szakképzés), hogy 300 munkaórányi gyakorlatot kell teljesítenünk. Horribilis első, második, és harmadik ránézésre is. De sajnos meg kell csinálni. Csak azért mert különben nincs diploma...

Tök poén: mostanában kezd minden a helyére esni bennem, annak ellenére, hogy egy jelentős törés törés történt az életemben.

* Ahogy egyik barátom megfogalmazta: "az nagyon szar, ha egyik pillanatról a másikra kihúzzák az ember talpa alól a talajt". A legjobb megfogalmazás arra, amit jelenleg érzek. Amit eddig biztosnak hittél egyszercsak - - -> huss. Te meg: bumm.

Nah jó, hagyjuk. Tehetjük nagy zárójelbe is: { * }

Tehát a poén: ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) kezd körvonalazódni bennem egy terv: közeli jövőben befejezni a szakomat. Utána kimenni egy kis tapasztalat szerzésre külföldre.

Sejthetitek hogy néztek rám szüleim, mikor elmondtam nekik. Két célpontom van:

1, Anglia: nemsokára két rokonom is kint lesz, és ez (minden hátsó szándék nélkül) jó kezdet. Mellesleg mindig is szívem vágya volt kijutni oda. Mikor nem jobb, mint amikor üres a naptárad még nyárra?

2, Ausztria: közel van, a pupák osztrákok meg azt sem fogják tudni, honnan lehet annyi tudást összeszedni, mint amennyit a magyar oktatás belénk vert. Hátulütő: bár van egy alapfokú nyelvvizsgám németből, de nem használtam már vagy egy éve németet beszédre (:S) és nem is érzem úgy, hogy meg tudnék tanulni németül.

És végül van egy másik nagy vágyam: megtanulni gitározni. Egykor jó hallásom volt, hozzá hangom is, de ez még gyerekkoromban volt, és a mostani repedtfazék hangommal nem nagyon akarok senkit megbotránkoztatni...

Na persze mindez borulhat abban a pillanatban, ha kapok egy állásajánlatot, vagy magam keresek egy helyet, és felvesznek.

Na de hogy ne feleslegesen legyen a bejegyzés címe "Gyakorlat" térjek már a lényegre.

Most már második hete dolgozom a könyvtárban és bár nem túl nehéz, azért akad egy-két húzósabb. Főleg, amikor a "munkahelyi bürokrácia" lassan őrlő malmaival viaskodom, ala Don Quijote.

Történet: a kulturális élet igen pergős a kt-ban, és most egy Gospel énekes-csapat jön jövő héten. A könyvtár ilyenkor meghívókat küld a választott embereknek, illetve kihelyeznek plakátokat is. Ám ezeket meg is kell valakinek csinálnia! Találgassatok ki volt az!

De. Én. Megkaptam az anyagot, amiből dolgoznom kellett (khm: "hozott anyagból..."). Ezután jópáradik nekifutásra elégedett lett az egyik fél, de a másiknak nem tetszett (kt <-> gospel csop.) OK mondtam, mondják meg kinek mi a baja (tudom, tudom Nekem Baja város...), és megoldjuk. Nakérem az egyiknek az volt a baja, ami a másiknak tetszett és vice versa. Akkor mondtam azt, hogy na elég. Készítek egy teljesen újat, aztán onnantól azt csinálnak amit akarnak. Szerencsémre ez már bejött mindenkinek, így nyomtatásba került. (Az külön megérne egy bejegyzést, de inkább megkíméllek titeket tőle. Legyen elég annyi hogy baromi lassan ment.)

A végére legyen egy kis zenésítés:

Mogyiblog - The Begining

Az első bejegyzésem álljék itt.

Nem tudom pontosan mi volt a kiváltó ok, amiért úgy gondoltam, hogy blogolásba kezdek.
Persze mostanában már ott a Twitter, Facebook, ahol az ismerősöknek írhatunk magunkról, de valahogy az nem tudja nekem megadni azt az érzést, hogy azoknak írok, akiket érdekel, mi van velem.
Itt, remélem a sok-sok hozzászólásnak köszönhetően, meglesz ez az érzés.

Előre is köszönöm mindenkinek a postokat, és ajánlom magamat :D